– Adja az Úr, hogy erre a kérdésre ne kelljen még gyors választ adnunk… Értjük aggodalmadat, király urunk. Jobb az ilyesmiről időben dönteni, semmint elkésni. És mivel Isten tudhatja, melyikünk meddig fog élni, hát segítünk neked méltó utódot keresni.
Ezt mondta, s utána csendbe burkolózott. Nincs hát jelöltje, nincs javaslata, fogta fel István. Valami tompa fájdalom gyűlt össze a gyomrában. Közben András-Andrea, a félig talján kereskedő emelte fel a kezét, szólásra jelentkezett.
– Jó uram, ha nem is tudok segíteni abban, kit jelölj ki utódodnak, abban talán segíthetek, ha megmondom, kit ne válassz…
ne Többen feléje fordultak, kíváncsian várták a nevet, és ez alól István sem volt kivétel.
– Nehogy távoli rokonodat, ama velencei Pétert vedd eszedbe, jó urunk!
Többen helyeseltek. István
