Tapasztalta azt is, mit előre sejtett. Ha összegyűltek az urak, mint mindig esztendők tavaszán és őszidején, ugyan senki sem kérdezte meg, mégis, a kérdés ott lógott a levegőben láthatatlanul és kimondatlanul: Ki lészen az utód?
Hónapokig próbálta önmagának sem feltenni a kérdést, persze az ott mocorgott benne nap mint nap. Gizella ezt nem hozta szóba. Mostanában gyakran látta István, hogy asszonya összeszorítja az ajakát, és olykor órák hosszat nem szól, csak az a makacs kifejezés ül az orcáján. Haragszik a világra, amely elvette a fiát. Haragszik a Pilisre, az erdőre, és minden erdőre és minden vadállatra, amely benne lakozik, mert náluk, köztük, bennük lelte halálát Imre. És amikor reggelente leül a közös asztalhoz, érződik rajta a gyertyaviasz illata, amit a kápolnából hoz magával újr
