Öregszik, ahogyan én is,– Még nem küldött üzenet – tért vissza István a fiára. Aztán összenéztek. Nem mindig van szükség szavakra, hogy az emberek egymással beszéljenek. Száz másik módja van annak. István megfogta az asszony kezét. Valaha milyen selymes és puha volt… Most már kérgesebb kicsit, talán a kortól. Gizella is megszorította azt a kezet. Önmaga számára is váratlanul szakadtak ki belőle a szavak.
– Jó nekem veled, Stefan.
István nem válaszolt, azonban az ujjai erősen szorították asszonya kezét. Neki is jó volt, még mindig, és nagyon.
Pietro Orseolo nehezen szokta meg, hogy Péternek szólítják.
A „Pietro” után ez a Péter olyan kemény volt, olyan németes. Márpedig a németeket nem szívelte, mióta az apját elűzték a trónjáról, neki pedig egyfajta száműzetés lett a sorsa. Esztendők ó
