Imre lassan csavarta szét a pergament.
Tudta, mi áll benne. Vagy kétszer hallotta élőszóval atyjától, de akkor gyermek volt és nem minden szót értett a latin nyelvből. Később bepótolta mindezt. Most késő őszi este volt, és a palota neki rendelt szobáiban szétterjengett a hűvösség. Vasserpenyőben parazsat hoztak be a konyháról, ide kettő is jutott, a férfi letétette őket a kőpadlóra, a széke mellé. Jólesően áradott szét a meleg. A három gyertya az asztalon elég fényt adott, hogy elolvassa, mit apja tanácsolt neki. Csoma, a gyóntatópapja mesélte neki később, hogy István milyen gonddal válogatta meg a szavakat. Fontosnak tartotta, hogy amit ő tud, mint király, azt majdani utódja a trónon készen kapja. Ne kelljen a saját életén keresztül megtanulnia az uralkodás fogásait, törvényeit. „Szándék
