– Minden bizonnyal, felség. Haderőnk, és főleg az, hogy a legfőbb folyójuk mindkét partján közeledünk feléje, megijeszthette.
Ez tetszett Konrádnak. Ám öröme nem tartott sokáig, mert odakünn ismét eleredt az eső, a cseppek doboltak a sátor tetején.
– Donnerwetter! Ez az átkozott időjárás! Nyár elején itt mindig ez van? Hiszen ha szüntelenül zuhog, akkor megint áradnak ama folyók! Azért haladunk előre olyan lassan, mert folyton az ártereket kell kerülgetnünk!
Donnerwetter!A tisztek hallgattak. Ugyan mit mondhatnának őfelségének? Megkönnyebbültek, mert valaki szólt, hogy futár jött délről, hát a császár elé vezették. A katonának derékig sáros volt a ruhája, tán mocsáron át gázolt, ami undort ébresztett Konrádban. Fintorgott a látványtól, de erősebb volt benne a kíváncsiság.
– Ki küldött?
