István megállította a lovát.
Az állat a legkisebb mozdulatának is engedelmeskedett. A király jó helyet választott: innen, a dombtetőről belátta az egész vidéket. Jobbról a lankás hegyoldalt, középen a folyót, amely éppen itt írt le egy szelíd kanyart. Körös-körül művelt földek, némelyiknek határa egészen szabályos. Nyár eleje volt, hát láthatta, mit vetettek belé a parasztok, e földek gazdái avagy bérlői. Tekintetét jobban vonzotta a látvány közepe, ahol kicsinyke dombon állott a kőtemplom, hozzá közel pedig a vár. Egyik sem volt teljesen kész, de már látszott a formájuk. A templomnak harangtornyát építették szorgos munkáskezek – a király innen a messzeségből is látta, hogy a tornyot minden oldalról övező állványokon járkálnak, tesznek-vesznek. A várfalat majdnem befejezték, körülöleltek
