István ebéd után fáradtnak érezte magát, mostanában gyakorta megesett vele. Mintha a délelőtt elvett volna az erejéből, az ebéd pedig elálmosította. Egyszer beszélt erről Gizellával, mire asszonya meglepő választ adott.
– Öregszel, meine Liebe.
meine Liebe.A „szerelmem” jólesett annyi esztendő után is. De hogy „öregszik”? Még a szó is nagyon idegen volt. Gizella mosolygott és elment, a király pedig ott maradt ülve a székében. Öregség? Hiszen még fiatal vagyok, gondolta, aztán utánagondolt a dolgoknak és leszegte a fejét. Hirtelen rádöbbent, hogy az esztendők elszálltak. Méghozzá egyre gyorsabban repülnek. Mennyi is? A keresztény időszámítás szerint valamikor a kilencszázas évek végén született. Pontosabban visszaszámolt, és rájött, hogy bizony a születésétől vagy harminc, vagy húsz és ny
