Legyen férfi!Imre is mosolyogni próbált, aztán maga elé nézett, a füvet látta. Nem, nem akart megbotlani. Az utolsó lépéseknél tartott, látta apja feléje nyújtott két karját… És akkor a lába elakadt egy magasabb fűcsomóban. Ám szerencsére közel volt, István elkapta a kicsinyke testet, és felemelte a levegőbe. Milyen könnyű! – csodálkozott egy pillanatig. Egyszerű mentét viselt most, ahhoz szorította a gyereket félve, óvatosan. Hiszen olyan egy kis emberke, mint a tojás, könnyen összeroppanna az erős férfikézben…
Milyen könnyű!Imre nevetett, és megszólalt.
– Apa…
István megforgatta kicsit a levegőben, aztán nem tette le, hiszen elszédülhetett, elesne. Hát fogta erősen, közben lassú léptekkel ment az anyához. Gizella megsimogatta a kicsit, kinek szőkésbarna volt a kis haja, és kék a szeme
