– Általjössz-é a folyón?
Amaz bólintott és annyit szólott:
– Három napja nem ettem…
Látszott, nincsen pénze, nincsen semmije. A saruja lefoszlott a lábáról, sebes volt és piszkos. Ruhája szakadt, mint aki tüskés bokrokon át szaladt. Menekült?
Nem volt ereje felmenni a dereglyére, majdhogynem elalélt. Kund felnyalábolta, lefektette a dereglye padlatára, aztán visszaeveztek a révhez. Csáknak furcsa érzése támadt, amikor meglátta a nő sebes lábait. Az anyja, Lina mesélt erről. Amikor őt az arab kereskedők rabszíjra fűzve hajtották, és az apja, Bors, meglátta a szegény német leányt, éppen így nézett ki… Valami megindult benne. Kund lehozta a nőt a dereglyéről és vitte felfelé a meredek parton. Mire fölért vele, Csák eldöntötte, mi lészen és hogyan.
– Egy ideig itt marad. Tegyél szalmát az
