A bíró nehezen ült le. Kolosnak hívták, és elég idősnek érezte magát ahhoz, hogy a király nevében bíráskodjon – ám sajnos éppen a kora miatt nem bírta a hosszabb utakat. Márpedig mióta felséges ura vándorbíróvá nevezte ki, azóta úton van. Igaz, hazatér olykor győri birtokára, nem sok nyugta vagyon. Mert amikor az időnek járása megengedi, szolgái felnyergelik a lovát, ketten indulnak vele. Erős, fegyverforgató legények, kik kardjukat minden út előtt köszörűvel élezik. Nem járna jól egy peres fél, ha a faluból távozó bíróra támadna…
Kolos uram haja ugyan ritkult, ámde tekintélyes méretű bajusza annál dúsabban tenyészett. Valóságos önálló életet élt az orra alatt, kétoldalt messzire kiterjeszkedett és varjúnak egy-egy szárnyát utánozva díszítette az orcáját. Sokan tartottak tőle, ha megláttá
