– Szabad?
János lefejtette magáról a leányt, és otthagyta neki. Nem ment azonban két lépést, valami hideg futott át a testén, végig, ahol előbb Juliska ölelte. Megfordult és visszakérte Ács Gyuritól.
– Uúúúgy! – mondta a szabólegény, mikor átadta, de mást nem szólt, és nem is cselekedett semmit, csak dühös tekintettel végignézett Jancsin, aztán elfordult, és áttört a tömegen.
– Istenem, mi lesz most – mondta Juliska –, nem lett volna szabad.
– Talán sajnálod! Ha akarsz, eredj utána, még elfoghatod az ajtónál.
– Csak féltelek, János, ne verekedjetek, úgy félek a verekedéstől.
Jó óráig tartózkodtak még egyfolytában a teremben. Amíg a cigány pihent, addig ott álltak a vizes fal mellett összeölelkezve. Egyikük sem szerette a félúri társaságot, csak akkor mentek be, mikor a fáradtságtól s
