– No, Böske leányom, fölébredtél? – szólt nyájasan.
– Igen – felelte Bessy, és soha többé nem hívták Bessynek.
A Szőkedombon elmaradt egy darab az őszi szántáskor. Most, hogy a decemberi idő engedte, János befogott, az ekét feltette a kocsira, és megindult, hogy feltörje a maradék táblát. Mióta az amerikai lány itt volt, ha lehetett, házon kívüli munkát keresett magának. Most azonban megállították az utcaajtóban. Bessynek egy nagy piros kendőt terítettek a vállára, és felültették melléje a meztelen ülésdeszkára. János kivette maga alól a pokrócot, és odadobta a lány térdére, de nem szólt hozzá egy árva szót sem. Nem is segített neki rátakarni a lábára, sőt míg a leány a pokróccal vesződött, megrántotta a gyeplőt. A lovak megindultak, s Bessy majdhogynem hátrabukott a szekérben. Az út leg
