– Borzasztó! – hajtogatta a fejét a tanácsos.
– Én nem is találom olyan borzasztónak – szaladt ki Cicu száján vigyázatlan. De a tanácsos abban a pillanatban úgy nézett rá, hogy még a lélegzete is elakadt a következő szó előtt. Az asszonyok ugyanis felfigyeltek Csák Ibolya meséjére. A tanítóné kapott a kitűnő témán.
– Úgy volt, édesem, persze én is csak meséből tudom, hogy ez előtt az Ibolya előtt az a Kripics Márta volt itt, aki most főnöknő a csákhegyi kiskolostorban.
– Akiről beszélgettünk a múltkor?
– Az, az! Te, hogy az milyen szörnyű nő volt!
– Az a megtestesült ártatlanság?
– El sem képzelné az ember! Parasztlegények jártak be az ablakán. Gondold csak el. A bábaasszonynak a mostani ura volt a fő-huncut a dologban. Attól akart gyereke lenni.
– Attól a félszeműtől?
– Mit szólsz
