Mikor a gyűlésnek vége volt, Kömény Pétert körülvették az emberek. Soha életében még nem szólott semmilyen gyűlésen. A magánéletében sem volt nagyszájú ember. Most mégis egyszerre úgy vették körül, mint valami prófétát, és Kömény Péternek nagyra nyílt a szeme. Kipirult az arca, úgy magyarázott a körülötte tolongó népnek. Vagy húszan kísérték még az utcán végig is. Lázban volt egész úton, lobogott a tekintete még akkor is, mikor a konyhába belépett. A feleségének, akihez eddig naponta nem szólt három szót se, most ott a tűzhely mellett szóról szóra elmesélte, mi történt a gyűlésen.
A miniszterné a konyha közepén ült a mosóteknőben, mikor az ura hazaérkezett.
Szűk volt a teknő. Csípőjét kétoldalt szorította a lejtős deszka. A víznek nagy részét kiszorította a kövezetre, vízben úszott az eg
