– Majd a leányom visszahozza, ha a tejet viszi a csarnokba – mondta, és megindult a kalamárissal és tollal a kezében. Útközben betért a boltba, vett egy borítékot meg egy levélpapírt. Jó erőset, hogy kibírja a hosszú utat.
Otthon lefújta szép tisztára az asztalt, az inge ujjával meg is törülte, hogy mocsok ne érje a papirost. A gyerekeket kizavarta a szobából, és hozzálátott a levélíráshoz. A sógorának, Fogoly Sándornak írt, hogy amint megbeszélték, most már küldheti a Bözsi leányát. Hadd ismerkedjenek a télen Jánossal.
Mert ugyancsak házasulandó sorban vannak már mind a ketten.
Egy őszi délelőtt megrepedt az iskola fala.
Korán beállottak abban az esztendőben az őszi esőzések. Egy hete ólomszürke volt már a táj, és esett, esett vigasztalanul. A cseréptetők acélosan fénylettek, a szalmá
