Talán a badargomba, talán bolondító beléndek, bár lehet, hogy az unikornis rézmozsárban őrölt pora okozta, egyre boldogabbnak érezte magát. Mintha felhőkön lépkedne, testéből kiáramlott a bánat, és helyét a minden rendben lesz bizonyossága öntötte el. Nem tudta, hogyan, miképpen fordulhat jóra, hogy szerelme mást simogat, hogy rá sem néz, és esze ágában sincs keresni, mégis hitt benne. A lányt a lejtő és a vérében áramló szerek húzták, sodorták lefelé. Mintha szárnyak lennének, karjait széttárta, és szinte futva haladt. Úgy érezte, lapockájából tényleg szárnyak nőnek, amelyek a felhőkig repítik, egyenesen Firenzéig. Ott lebegett az elképzelt, tökéletes boldogságban, fellegeken rugaszkodva, szerelmének kezét szorongatva. Minden gyötrelem és bánat, kétség és aggodalom kiszállt testéből, a sz
