– Hogyan fogunk így találkozni? – kérdezte Caterina, titkon remélve, hogy Botticelli ígéretet tesz arra, hogy ellátogat hozzájuk.
– Itt mindig megtalállak – felelte Botticelli, és rácsapott Caterina fenekére. – A Mértékletesség után az Erőt kell megfestenem. Az érsek türelmetlen megrendelő. Viszont jól fizet.
Caterina aznap a legszebb mosolyával ragyogott a festőre. Igézte, babonázta, tekintetét tekintetébe fúrta, és ahányszor tehette, megérintette. Miközben Botticelli ecsetvonásaival a Mértékletesség figuráját formálta róla, a lány minden porcikájában remegett, csókokra szomjazott, bókokra, ígéretekre. Miben maradt mértékletes ezekben az órákban? A türelemben, a szemérmetességben, az önmegtartóztatásban, a hidegvérben. Féltette, óvta ezeket az utolsó órákat, amelyben a művész múzsája le
