Caterina az elkövetkező napokban egyszer sem tudott Botticellivel nyugodtan szót váltani. Egy percre sem maradtak kettesben, mindig úgy esett, hogy valaki megjelent a studiolóban. Délelőtt a szolgák, ebédtájban az inasok jártak-keltek, és egyre több bámészkodó akadt, akik az itáliai festő munkáját akarták nézegetni. Néha az átható tekintetű apáca is megjelent, többnyire iratokat, könyveket hozott vagy vitt. Estefelé a csillagvizsgáló lépcsőjén támadt sürgés-forgás. Müller mester sajttálakat rendelt magának, és hosszas beszélgetésekbe bonyolódott Ilkusi Mártonnal az asztrológiáról. Mivel sok időt töltött az éjjeli égbolt bámulásával, vagy ahogy ő mondta, tanulmányozásával, nappal általában szunyókált. De öreg ember lévén gyakran szorongatta hólyagját a szükség, így sosem lehetett tudni, mik
