Caterina csak belepiszkált az ételekbe. Ki nem állhatta a közös vacsorákat. A magyarok kézzel turkáltak a tálakba, lenyalogatták ujjaikat, szanaszét dobálták a csontokat. Mióta elhagyták Firenzét, csak a családi vacsorákon kerültek elő az evőeszközök, vagy akkor sem, mert Zsanna többnyire gúnyolódott rajtuk. Az apja, Galeotto pedig éppen eléggé szerette a hasát ahhoz, hogy édes mindegy legyen neki, hogyan kerül a falat a szájába.
A szolgák hozták az újabb finomságokat: mogyorótyúkot, szarvascímert, sült foglyot, szarvasfejet főzve, tyúkpástétomot, nádmézes körtét, töltött szarvasnyelvet, almatortát, sült vadludakat, fokhagymás berbécshúst, és mindenféle mártogatni való levet, szószt. Caterinának a mandulatorta tetszett a legjobban. Az édesség egyik felén fehér, másikon piros öntet csorgot
