I. Timóteus 2:9
I. Timóteus 2:9Időzni lényegtelen részleteknél, hajat fonni, tincset tincshez szorítani női művészet. A lágy fonatok megfeszülnek, mintha a testben rekedt vágyakozást, a türelmetlenséget igyekeznének gúzsba kötni. A hajfonás a várakozásról szól, a csodavárásról. Hiszen aki hajat fon, annak van ideje, rengeteg ideje, és pazarló módon hajszálak közé keveri és reménységgel csomózza össze azt az időt, amit valami egészen mással szeretne tölteni. Vár, hajat fonogató várakozással.
Caterina igyekezett úgy befonni hosszú haját, ahogyan anyjától tanulta. A szőke, rézfénnyel csillogó tincseket nehezen zabolázta meg. Szerette szigorú copfokban viselni őket, éppen úgy rendezve fonatait, ahogyan annak idején, Firenzében. Mert neki hiába mondta az apja, hogy itt, a magyarok földjén min
