. De jó lesz, ha méhészné leszek,Bori tekintete a távolba meredt. A külső szemlélőnek talán úgy tűnhetett, mintha a plafont bámulná, a mennyezetre festett csillagokat. Vagy annál is magasztosabbat, magát a Teremtőt, minden igazság forrását. Messzire révedt, mintha valami földöntúlit kutatna, pedig csupán Péter nyelvének játéka, leheletének és nyakhajlatának illata járt a fejében. Az, hogy milyen bolond volt, hogy nem szegődött mellé, amikor először kérte, hogy nem adta magát rögtön. Pedig vajszaga van, egészen olyan, mint a frissen köpült vajnak. Hogy lehet egy férfi vajszagú?
Minek is kellett neki ez az átkozott konyha? Most meg itt ez a bolond festő, aki nem hagyja mozdulni sem. Nincs, nincs igazság a Földön, vagy ha van, az rá nem vonatkozik. Erre a következtetésre jutott, miközben als
