14.
A NAGY JÁTÉKOS
A Napló szerkesztőségéből indultam el, és eljutottam addig a lépcsőig, mely felvezet a színházhoz. Éppen az alsó fokára tettem a lábam, amikor látom ám, hogy egy nagy kutya haragos csaholással görget maga előtt egy fehér pamacsot a lépcső felső korlátjánál. Némi hancúrozás után a fehér pamacs legurul, végig a kőfokokon, éppen a lábamhoz. Akkor látom, hogy a pamacs is kutya.
Reszkető félelmében a nadrágom szára alá dugta az orrát. Jólesett a kitüntető bizalma, sőt vak hite, hogy mindegy, akármilyen ember vagyok, csak ne legyek farkaskutya. Felemeltem, és ahogy karomba simult, tudtam: dédelgetett öleb. Tiszta, fehér szőre alatt a nyakán kis medalion függött. Hónom alatt tartva a kutyát, előkotortam bicskámat és felpattintottam a tokocskát. Kikotortam belőle a cédulát, m
