A RAINSFORDHát eljutott idáig.
Ross ott állt a plymouthi rakpart forgatagában, és azt sem tudta, merre tartson: jobbra-balra lökdöste a tömeg, magával sodorta a be- és kiáramló kereskedelem, ami egyfelől a tengeri nemzet nagy büszkesége, másfelől viszont a társadalom pénzéhségének kézzelfogható megnyilvánulása.
Ross minden arcon – lett légyen az halaskofáé vagy vándorárusé, ácsé vagy vitorlakészítő mesteré, kikötői örömlányé vagy matrózé – ugyanazt látta: határozott céltudatosságot. Mintha mindenki meg lett volna győződve a tevékeny pillanat fontosságáról, mintha buzgó láz hajtotta volna őket, akár jelentős, akár jelentéktelen feladat várt rájuk. Bathban éppen az ellenkezője látható, tűnődött el Ross: az emberek lassan korzóznak a városban, semmitmondó, kedves arccal, mintha csak azért s
