A VIHAR UTÁNSir Ralph és Leon három napot és három éjszakát töltött Taminah házában, miközben a sötéten vöröslő égből egyre ömlött a Szadongra és körülötte a vadonra a végeérhetetlennek tűnő eső.
A felhőszakadással dacolva Leon leszaladt a fák között a folyóhoz, ami már jó embermagasan megáradt, elárasztotta a mangrovefák törzsét és elnyelte a sziklákat; olyan volt, akár egy beltenger, hullámait a szél tarajosra korbácsolta. Leon egy kihegyezett bottal halat akart fogni, hogy csillapítsák egyre növekvő éhségüket, de még ő is, aki jól ismerte a Szadong minden szeszélyét, látta, hogy az áramlat olyan sebes, hogy könnyedén elsodorná.
Leon pedig nem akart meghalni. Az volt a terve, hogy ő lesz a konzerválóüzem vezetője, ő felügyeli majd az építkezést, és amikor beindul a halkonzervexport, az
