A VÁRATLAN ÖRÖMMásnap reggel Jane némi aggodalommal öltözött fel. Korán kelt, felvette ápolónővéri egyenruháját, haját betűzködte a fehér főkötő alá, és közben azon tűnődött, hogy valószínűleg elvesztette azt a képességét, hogy segítsen mások szenvedésén. Most már a női szépségbe volt szerelmes, és attól tartott, hogy undorítónak találja majd az öregedő, beteg testeket, főleg a férfiakét, noha korábban ez soha nem zavarta. A gyöngédség és együttérzés, amely által elnyerte az Angyal nevet, igencsak megcsappant benne – legalábbis Jane így érezte.
Amikor Sir William a hétórai reggelinél megpillantotta fehér öltözetében, ami olyannyira illett hozzá, csodálattal nézte, és mélységesen meghatódva így szólt:
– Ó, Jane! Helyreállt a világ rendje.
Csakhogy Jane számára nem állt helyre a világ ren
