ÁRAPÁLYRoss dél felé indult el, és a Mendip-dombságon át Somersetbe tartott. Kis szakaszokat tett meg, esténként csöndes fogadókban szállt meg, és nem tudta, mi lesz a végállomás. Útközben senkivel nem elegyedett szóba.
Május volt, szép, tiszta idő. Ross örömmel látta, hogy a járatlan utakat szegélyező árokpartokon már bőségesen nyílik a százszorszép, a sugárkankalin és az ibolya. Ahogy az öccsét, úgy őt is meghatotta a kis virágok szerénysége.
Vágyott a tenger illata és a habok látványa után, így Watchet felé vette az útját. A település jókora kikötőjében, mint megtudta, apálykor a víz harminclábnyira is visszahúzódik, és a hajók megfeneklenek a vöröses iszapban.
Amikor megérkezett, déli szél fújt, és Rossnak az volt az érzése, mintha ez is siettetné az apályt – a hajók testét csapkodó
