AZ ELTŰNT ANGYALEmmeline estélyének másnapján, amikor a hosszú délutánra januári sötétség ereszkedett, bekopogtatott egy látogató.
Julietta Sims volt az.
A szolgálólány bevezette őt Emmeline műtermébe, ahol a művész ismét azzal küszködött, hogy a félkész portrén megragadja unokahúga arcvonásait.
Amikor Jane megpillantotta Juliettát, sötét pír futotta el orcáját, amit Emmeline épp rózsaszín és fehér vonásokkal próbált felvázolni. Emmeline letette az ecsetet, felnézett a két nőre, akiknek a pillantása összefonódott, és úgy vélte, érti, mi történik itt.
– Julietta, kedvesem – köszöntötte a látogatót. – Volna kedved velünk teázni?
– Köszönöm, Emmeline – felelte Julietta. – De nem maradhatok sokáig. Elnézést, hogy megszakítottam ezt a fontos munkát. Csak annyi, hogy…
– Szeretnél mondani v
