ELFELEDETT UTCÁKClorinda korán ébredt a hotelszobában, és miután becsúsztatott egy üzenetet Sir William ajtaja alá, nekivágott a városnak.
Lesétált a folyóhoz, és megnézte a napfelkeltét a szürkészöld égen a Liffey felett. Gyerekkorában szeretett itt bámészkodni, nézni, amint a lehorgonyzott halászbárkák és kereskedőhajók ringatóznak a szélben, és időnként egymás mellé sodródnak, egymásnak koccannak, mintha hosszú, magányos tengeri útjaik után közeli társaságra vágynának.
A folyó szaga és a hajók lebegése távoli múltja szövevényes anyagaként fonódott össze Clorinda emlékezetében. Mélyen beszívta a sós levegőt, szeme megpihent a karcsú árbócokon, amiket lassan fényárba borított a felkelő nap. És úgy érezte, hogy itt, Dublin eme pontján, a visszatérés és távozás közötti félúton a nagyszerű
