A takarítás végeztével reggelihez ültek a lelencek. A zabkásájukra öntött tej friss volt, mert minden reggel két tejesember hozta a hideg kannákat. A rosszulléte után Lily nem mert vizet inni, és az ápolónők, akik nem akartak megint azzal bajlódni, hogy megbetegszik, megengedték, hogy étkezéskor tejet igyon egy ideig, „amíg a szervezete hozzá nem szokik a londoni vízhez”.
Keményen dolgozott. Talán a tej adott erőt neki? A hittanórákat rendszerint varrásórák követték, aztán egy óra írás-olvasás. Thomas Coram szándéka az volt, hogy az árvákat „minden elérhető eszközzel” önálló életre neveljék. Megrémítette a gondolat, hogy éveket töltenek a Lelencházban „a haza költségén”, aztán olyan gyámoltalanul kerülnek ki onnan, hogy végül bűnözők vagy prostituáltak lesznek. Megmentőnek tartotta magát,
