A haláláról álmodik.
Egy hideg októberi napon következik be, amikor pirkad a londoni ég.
Zsákot húznak a fejére. A zsákvászon szövetén át még egy utolsó pillantást vet a szürke fény néhány apró kockájára zsugorodó világra, és arra gondol: „Miért is küzdöttem olyan sokáig és olyan keményen, hogy boldoguljak egy olyan helyen, amely az első perctől fogva el akart pusztítani? Miért nem adtam meg magam a halálnak gyerekfejjel, hiszen a gyerekeknek csodás, különös szépségű elképzelései vannak a halálról?”
Nyakán érzi a vastag kenderkötél hurkot, és tudja, a hurok fortélya a folyamatos koitusz egy hatalmas, duzzadó csomóval a feje mögött. A hurok nyomja a tarkóját. Nemsokára megnyílik a csapda a lába alatt, és ő lezuhan a semmibe, a lába himbálózik, mint egy rongybabáé. A nyaka eltörik, a szív
