Amikor eljött a lefekvés ideje, Lily a szobatársaival kutatta át a hatalmas termet. Nem sok bútor volt benne (csak a vaságyak, néhány tölgyfa láda az új ágyneműnek, és egy szekrény, tele éjjeliedényekkel meg rongyokkal), és Maud nővér „felesleges kíváncsiskodásnak” tartotta, ha a gyerekek bármelyikbe belenéznek, így amikor megérkezett, hogy felügyelje az esti imát, és azt látta, hogy a lányok a „piszkos kis ujjaikkal” összetapogatják a Lelencház tulajdonát, közölte velük, már nem először, hogy gonoszak, azok is maradnak egész életükben, az ocsmányság örökségeként, amelyet az anyjuk elkövetett azzal, hogy őket a világra hozta. Kényszerítette őket, hogy letérdeljenek az ágyuk mellé, és szemüket eltakarva megvallják a gonoszságukat Istennek, és amíg ők szótlanul imádkoztak, körbejárt és rásóz
