Elment a Lelencház igazgatóságához.
Amikor fölment a lépcsőn és belépett a Lelencházba, megborzongott. Hallotta maga mögött az udvaron játszó gyerekeket, és arra gondolt, milyen kedves a fülnek a szabad ég alatt futkározó és kergetőző gyerekek zsivaja, mintha ezek az apróságok nem is lehetnének mások, mint gondtalanok és boldogok, mert egy időre megfeledkezhetnek bánatuk valóságáról, de tudta, hogy ez nem igaz. Mind tudják, hogy ők az „érdemtelenek” gyermekei. Tudják, hogy csak azért kapaszkodhatnak az életbe, mert távoli jótevőik kinyújtották értük a kezüket.
Lily olyan gondosan öltözött fel a látogatásra, ahogy csak tudott, a legjobb kék kabátját meg főkötőjét viselte, és tiszta cipőt. Amikor bevezették az egyik igazgatósági irodába, két szakállas férfi méregette ridegen, és amikor meg
