Tizedik Fejezet
Thor lehajtott fejjel, csüggedten lépkedett, menet közben kavicsokat rugdosott az úton. Khron mellette jött, Estopheles pedig a magasban körözött fölötte, ahogy a fiú lassan a légió laktanyája felé tartott. A temetés és a Gwennel való találkozása óta kedveszegett volt. A fájdalom, hogy látnia kellett, amint MacGil királyt leeresztik a sírba, szörnyen megrázta – mintha saját maga egy része is a földbe süllyedt volna a koporsóval együtt. A király a szárnyai alá vette, kedves volt hozzá, és megajándékozta Estophelesszel, Thor az apjának tekintette. Úgy érezte, tartozik neki valamivel, hogy az ő kötelessége lett volna megmenteni a királyt, de kudarcot vallott. A harangzúgást hallva Thornak az az érzése támadt, hogy az ő kudarcát hirdetik.
Aztán jött a találkozás Gwennel. A lá
