Vajk bal kezébe kapta a gyertyát és a magasba emelte. Jobb kezével felemelte a ládikó íves tetejét. Ezen ládika valami déli egek alatt kinőtt nemes fából készült. Aranyozott – de nem arany – pántok tartották a fedelét, amely oly könnyedén nyílott fel, mintha nem is lenne súlya. Jól megolajozhatták a sarkokat, ahogyan bizonyára az elülső zárat is. Minek kulcsa a kis nyílásból meredt ki. Talán bezárja és a kincstárba teszi? Még nem döntötte el.
Gizella volt vele, e pillanatban csak ő. Ki immár királynő lett ama napon, Krisztus születésének esztendőfordulóján. Odakünn havat kavartak a szelek, néhányat kiáltott valahol egy varjú. Mintha a hidegre panaszkodna. Idebent a szolgák elég fát tettek a kandalló lángjaira, forróbb is lészen itt. Más fényt a tűzön kívül az a háromágú gyertyatartó adott
