Bár mindenki látta, hogy télnek ideje vagyon, soha ekkora forgalom nem volt a város tájékán. Álom havában, különösen, ha nagy havak estek, kinek nem volt kötelessége, nem indult el sehová. Kinek volt háza, falak és tető, meg jó időben kiszárított és elrakott tüzelő fája, neki magának teli kamarája és állatainak takarmánya, az nem ügyelt a jeges szelekre és havas utakra.
Úgy beszélték néhányan, hogy különös időket élnek. Amiként közeledett az esztendő vége, úgy keltek lábra afféle nyugtalanító szóbeszédek. Volt, ki komolyan félni kezdett, míg mások nevettek a dolgon. Mondották a félősebbek: mint napnyugaton számolták, ez volt az ezeredik esztendő azóta, hogy Jézus Krisztus annak idején e világra születetett. Ezért biztosak voltak abban, hogy nem ugyanolyan esztendő ez, mint a többiek, mik
