– Jó hírem van.
A mondat Soma atya szájából hangzott el. Vajk és Gizella együtt ültek a szobában. Az asszony sápadt volt, alig egy hete szülte meg első gyermekét, egy kislányt. Most ugyan a szolgálóleányok vigyáztak a kicsire, de a másik szoba ajtaja nyitva lévén, Gizella folyton oda fülelt. Ha egy pillanatnál tovább hallotta a kicsit nyekeregni, nyugtalanul emelte a fejét. Ilyenkor mindig bejött valamelyik leány, és intett, hogy minden rendben van. A kislány egy idő után elcsöndesedett, és aztán itt, az ebédelő szobában is helyreállt a nyugalom. Gizella éppen ma reggel kérdezte az urától:
– Stefan… te nem haragudni nekem?
– Nem haragudni rád – javította ki szelíd mosollyal.
rád – – …hogy én szülni neked… csak leány.
– Miért haragudnék? – Vajk-Stefán szeretettel mosolygott a feleségér
