Hiába támadta meg az éjszaka a vidéket. A forró nyári napból már csak a napnak fénye hiányzott, az is valahol távolabb, a Duna északi partján meg a Pilis hegyei között. Mert itt a vár körül rengeteg apró tűz égett, mintha az eltávozott nap kicsinyke helyettes fényei lennének. A keleti oldalon a kisebb hegyek lábai körül, a dombok tetején is mintha száz és száz jókora világító bogár pislákolna elszórtan – az esküvésre érkezett vendégek ott táboroztak le. Családok szedtek gallyat erre az estére, a magukkal hozott kisebb-nagyobb kondérok alá gyújtottak, étket készítettek maguknak. Vagy nyárson sütötték a napközben így-úgy szerzett húst. Néhol nagyobb társaság verődött össze, kik egy faluból vándoroltak idáig.
Ma megkapták, amiért jöttek – gondolta Detre hadnagy. Öreg volt már, a fegyvert sem
