Ritkán szólottak.
Már megtanulták: nincsen annak jó vége, ha fennen hangoztatják, mit gondolnak Geyzáról, Vajkról meg a többi törzsi vezérről. Kik között szintén akadtak barátaik, de azokat sem arról ismerték, hogy gyakorta hangoztatták volna ómagyarságukat.
Most is csimbókba fonták a hajukat, kinek még volt – mert bizony legtöbbjük túl volt élte delén, haját hullatta, bőre megráncosodott, az eltelt esztendők, akár a juhokat őriző pásztorok, ráfaragták mindazt, ami velük történt. Még akadtak – igaz, kevesen –, kik csatákban szerzett hegeikkel, egykori sebesülések nyomaival büszkélkedhettek. Már az öregek is feledték ama bizánci rettentő vereséget, hisz éppen huszonöt esztendő tellett el azóta. Születtek és felnőttek és meghaltak harcosok ezenközben, az élet pedig egyre gyorsabban ment to
