Hogy valami baj van, az evezős fiú látta messziről. Kund csak állt a keleti parton, és nézte, ahogyan az a lovas közeledik a túlparton a kolomp oszlopához, viszont nem vette észre, ment tovább, egészen a partig. Ott csak ült a nyeregben, lógatta a fejét. Az állat egykedvűen állt, mint aki ezt megszokta. Kund kiáltott Csáknak. Tavasznak ideje volt, rügyeztek a fák és langyos szellők bóklásztak a parton. A sirályok megfiatalodtak szinte, folyton mozgásban voltak, cikáztak a víz fölött. A nyék, vagyis a fűzfavesszőből fonott kerítés mögött kikeltek a kislibák, hangos lett tőlük az udvar.
Csák elnézett nyugatra. Megnedvesítette az ajkát.
– Valami baja lehet… Menjünk át, és meglátjuk.
Ellökték a parti kövektől a dereglyét. Kund jó ideje szolgált a réven, otthonosan forgatta az evezőt. Volt h
