– Veletek mehetek, apámuram?
– Nem jöhetsz – a válasz ridegnek tetszett, mert aki mondta, kemény hangon beszélt napok óta. A szolgákkal és urakkal, katonákkal és fehérnéppel egyformán.
Vajk azonban úgy érezte, a fejedelmi keménység másoknak szólhat, ám látta: tévedett, mert az apja most is olyan volt, mint ama darócból készült ing, mit ki visel, bizony folyton bántja a bőrét a sok kemény szál.
– Megmutathatnám, kész vagyok-é harcra, és hogy férfinak nevezhetem-é magamat?
– Nem – hallotta a választ, és rögtön utána a magyarázatot: – Én vagyok a fejedelem, te meg a sarjam, ki utánam kerülsz a helyemre. Ha magammal viszlek egy csatába, lehet, mindketten odaveszünk, és akkor ki fogja vezetni a Hont?
Vajk erre eddig nem gondolt, és végre szelídült a lelke. Ha apja így gondolja, bizonyára i
