Az ifjú magányosan vadászott.
Pedig az apja mondta nemegyszer: egyedül menni a vadonba bizony nagyon veszélyes. Könnyen odaveszhet az, aki erre szánja el magát. Ha nincs kísérő, nincsen társ, aki segít vagy kimenti a barátját, esetleg hírét viszi a bajnak, és onnan jöhet a segély, egyszerű vadászbalesetben is halálát lelheti a bátor, ámbár dőre ifjú.
Ám most a fiatal férfi nem hallgatott apja szavára. Igaz, talán nem érdemelte ki a „férfiú” nevet, lévén, hogy mindössze tizenöt tavaszt látott eddig – de mert makacs volt és dacos, tán túlságosan bízott magában, hát két nappal ezelőtt visszaparancsolta kísérőit és egyedül lovagolt tovább.
Éjszaka meghált az erdőben. Akármerre lovagolt, akármerre nézett, szinte csak erdőt látott. A Dunától északra haladt, a folyót vagy tíz nappal korábban l
