Azon esztendőben a tél mintha tovább tartott volna a szokottnál. Elcsitultak az emberek aggodalmai, kik napnyugaton attól rettegtek, hogy amint véget ér a Krisztus születésétől számított ezredik esztendő, befellegzik a világnak. Erről a Honban kevesen tudtak, mert hát ők nem úgy tartották számon az időnek múlását. Ott legfeljebb annyit mondottak, hogy „Geyza fejedelem halála utáni negyedik esztendő” kezdődött el most. Vagy akadtak, kik előbbre tekintettek, és „Vajk fejedelem” esztendőiről szólottak. Talán Esztergomban akadtak páran, kik nem Vajkot, hanem „Istvánt” mondottak, és ezen téltől számították „a király” uralkodásának első esztendejét.
A tél erről láthatóan mit sem tudott, tartotta magát jegesen, keményen. Sok hó esett akkortájt, Fergeteg havában nem annyira, mint inkább Jégbontób
