A vezér aznap rosszkedvűen ébredt.
Előző nap ostromolták volna Bezprymet, vagy ahogy többen mondogatták: Veszprémet, de ez nem igazán sikerült. A korábban Vajk által odaküldött katonák a fejedelem parancsát követték és megvédték a várost. Ugyan nem volt még olyan igazi vár, aminek falai oltalmat adtak volna a lakosságnak, ők megtették, amit kellett. Koppány a saját szemével meggyőződhetett arról, hogy valaha, a magyarok bejövetele előtt is volt egy erősség a Várhegyen, mit igen nehéz volt megközelíteni. Dél felől vitt fel egy út a sziklaoromra, ahol Geyza építtetett valamit. Vár is volt az, meg nem is. Jobbára kiegészítették ama régi romokat, de azon a jókora sziklán nyugatról és keletről meg északról ugyan nem lehetett feljutni. Vajk íjasai pedig lóról szállva telepedtek le a sziklák köz
