– Nohát, miért nem értesítettél bennünket? Régóta vagy itt? Tegnap a Dusseaux-ban voltam, megláttam a Karenyin nevet a táblán, de eszembe nem jutott volna, hogy te vagy az! – mondta Sztyepan Arkagyjics, bedugva a fejét az ablakon. – Különben felkerestelek volna. Nagyon örülök, hogy összetalálkoztunk! – mondta, egyik lábát a másikhoz ütögetve, hogy leverje róluk a havat. – Miért nem értesítettél bennünket? – ismételte meg.
– Nem volt időm rá, sok a dolgom – válaszolta szárazon Alekszej Alekszandrovics.
– Gyere oda a feleségemhez, nagyon szeretne látni.
Alekszej Alekszandrovics kibontakozott a plédből, amellyel fázós lábát takarta be, kiszállt a hintóból, és elindult a hóban Darja Alekszandrovna felé.
– Nohát, Alekszej Alekszandrovics, miért kerül bennünket? – kérdezte szomorkás mosollya
