Szavait nagy csend követte. Móni találva érezte magát, az apjára gondolt, és remegni kezdett a térde. Élesen köhintett, de Nótást nem tudta megállítani.
– Ti csak szavaltok összevissza. De az én sógorom, miután megunta bajlódni a földdel, ami rossz is, kevés is, s nem hoz semmit, mert amit hoz, azt elviszi az adó, az eljött ide nektek. Új népi tömegnek? A nyavalyát! Idejött, s most munkás Angyalföldön. Városi proletár lesz belőle. Az unokatestvérem pedig, az is paraszt, kanász az apja a gazdáknál, a Sigray grófnál, hát az is idekerült, lovászgyereknek a fiatal Sigray grófhoz. Később elvette feleségül a Kosáry Emma szobalányát. No. Ez a népi feltörekvés. Mert a művésznő betette az unokabátyámat altisztnek a postára. Most figyelj. A postaigazgatónak van egy villája. Elvitte oda a rokont ház
