6
KIÉGHET A KÖRTE, ha egész éjszakán át világítok. Nincsen a közelben egy másik. Talán kitart még. Most nem tudok – sötétben. Ezzel a satyakkal leborítva olyan fényt ad – én nem tudom, milyent. Zúg a fejem. Ma már nincs semmi? Gondolkodnom kell. Ha majd nem kell gondolkodnom, jönni fognak még? Összeszedett fejjel! Éppen most, mikor nem vagyok elég jól? Éppen most. Hogy zúg, zúg –
kell. Mi is most a tennivalóm?
Emlékszem, azt kérdeztem: mi most a tennivalóm? Aztán kiakadtam. Percek telhettek el? Csak nem vettem be kettőt a mixturámból? Mikor Kisemil felment, akkor már bennem volt egy? Nem. De mintha: mégis. Meg kellene keresnem a papírkosárban azokat a kissé átfényesedett, használt orvosságos papírokat. Kellemes ez a meleg. Máskor fázom, mikor lefekszem, és sokára melegszem át. Lábam fej
