6.
6.E rövid pesti látogatás után élte a kis Juci legsanyarúbb éveit. Iskolába nem járt, nem adott könyvet kezébe senki. Libát tömött, csirkéket nevelt, disznókat etetett. A kis diósgyőri háztartás minden gondja rászakadt. Zsuzsi többnyire feküdt, a beszédhez is alig volt ereje.
Benke magister meghasonlott a világgal, önmagával. Juci úgy érezte: utálja a családját is. Az iskolában tanyázott rendszerint, vagy begyalogolt Miskolcra, Maron Marie-hoz, és ismeretlen rendeltetésű kéziratokat vitt másolni neki. Jucihoz néha hetekig sem szólt. Miért is szólna ahhoz, aki legszebb reményeit csúfolta meg azzal, hogy nem született egyszerre felnőtt, értelmes és híres embernek, hanem mégiscsak tizenhárom éves, értelmetlen süldő leányka. Juci szentül hitte, hogy Benke azért gyűlöli, mert ő még gyermek
