ÁLLHATATOS A KITARTÁSBAN
Mennyi ideig várta, milyen állhatatos kitartással, szűnni nem tudó reménységgel Zsuzsi szájából az igent.
Hogy csak nem mondta azt ki soha a kis özvegy. Pedig hány jelét, bizonyságát adta, hogy hajlik hozzá. Hajlik? Szereti! Ha szóval azt csak testvéries hangsúlyozással mondja is. Mást mond a szeme, a szája hallgatása, a keze fogása.
Akkor is, midőn két hónappal a temetés után a fejedelem kíséretében meglátogathatta. Akkor! De milyen sokáig nem láthatta az előtt a látogatás előtt.
Két hónapon át, a fejedelemnél végzett szolgálatán túl, odahaza a szállásán, kora délután, estebéd múltán egyre csak a munkájába temetkezett.
Már elkészült fordításait rendezgette. Ha kinyomtathatná valamelyiket! Hírét vette, hogy van immár nagy Törökországban latin, azaz a magyarul
