DECEMBER ZÁGONBAN
AZ EZERHÉTSZÁZBAN ÉS HUSZONKETTŐBEN
A nagy havazás még nem állott be, de a Bodza pataka már a hónap elején jégkígyóvá változott.
Úgy fagyott meg egyik hajnalra ez az ide s tova kanyargó, ficánkoló, vedzkelődő vizecske, hogy a teteje csupa ezüstté vált. Akár a pisztráng teste. A jégbőrből kiálló fekete szikladarabok meg mintha felhorgadt, óriási pikkelyek volnának.
A Kárpátok erdőrengetegén átkígyózó Bodza két partján az örökzöld fenyőfáknak akkor még csak a csúpját, tűlevelek hegyét fehérítette a dér. De a száraz fagy után, úgy negyednapra hófelleg gyülemlett Zágon felé, meghasadt hirtelen, s hullott a hó négy nap s négy éjszaka. Betemette a Bodza jegét, hegyek ösvényeit, falu útját. Belepte még az egykori Mikes háznak szemköztről balsó kapubálványát is a teljes tetej
