CSAK A HALOTTAK HALHATATLANOK
…Édesanyám megírta, hogy Ő is halandó. Él-e míg édesanyám? Vagy anyám is olyan lett már vagy lészen, ha túl jut a setét kapun?… Magam is! Mind, holtan leszünk halhatatlanok? Csak Ő, Ő éledne még, még!
Nem hagyhatsz itt, Urunk!
Nem kiáltott. Csak nézte. Ott állott szoros félkarajban az egész udvar a haldokló ágya körött. Mióta az utolsó kenetet felvette, nem szólt, feküdt, összekulcsolt kézzel, hunyt szemhéjjal.
Az 1735-ik esztendő április hónapjában, nagypéntekre virradó hajnalon, hajnali három órakor, keserves betegségének kínjától meggyötört, meggyűrődött szemhéja felakadt. Véreres szeme fehérje: két nagy márvány golyó meredt a mennyezetre.
Akkor hullottak térdre mindannyian.
Kelemen az ágya lábát ölelte át, és oldalvást a földhöz szorította homlokát.
